Leave a comment

2004 /Light box/ Budapest Gallery

Light Box / camera obscura

Pál Csaba kiállítása A. filozofikus mű/filmjét, a Nagyítást juttatja eszembe. Abban a (fény)kép eltűnik, szétesik elemeire úgymond Semmivé válik.

–         ahol a fotó végződik, ott kezdődik a festmény

–         A képalkotás folyamatát ábrázolja, meséli el, a leképzés folyamata ugyanolyan fontos, mint a kép, az eredmény.

Pál Csabánál az inverz

Bár – a képalkotás folyamatát ábrázolja/beszéli el – újfajta narr(?) s a folyamat itt is ugyanolyan

–         „a vizsgálat tárgya, módszere, eredménye műalkotásként értelmezhető, az elsődleges tárgy elsődleges fontosságú v. a leképzés folyamán létrehozott tárgyfolyamat”(Prosek)

–         az ő fotóin is vannak raszter pt-k

DE itt egymásra rétegződnek a képek, s nem a redukálás végső határa, – a sűrűsödés, az IDŐ sűrítése, /láthatóság/ az értelmezhetőség felső/alsó határa a kérdés

Nem önkényes az összehasonlítás a modelláló film és a modelláló/moduláló Pál Csaba között, aki rajzol, fest, fotózik (Nagyítás főszerepeit egyesíti) + installál. Ez utóbbi 3 év munkájának esszenciája e kiállítás. További modulálása: koncept«no koncept

A modellezés: munkái többnyire/mindig gondolati rétegek vizuális felvonultatása. Ehhez különböző halmaz és számelméleteket, Wittgenstein nyelvfilozófiáját, Arisztotelész ismeretelméletét használja fel, valamint Platon barlanghasonlatát, amely az európai művészeti gondolkodás meghatározója..

De felfedezhető „camera obscura, a light box inverzeként a kanti(ánus)-megismerési-eljárás, Moholy-Nagy fotogrammja, Duchamp intellektuális experimentalizmusa – a konceptual art előfutára.

Pál Csaba munkája ilyen -asszociációs- szempontból is rétegzett.

Műformáló elve a logikai koherenciának felel(t) meg, a valóságot szervező elveknek, s azokkal kölcsönhatásban; képei/művei struktúrája a valóság struktúrájával korreláltak.

Úgy lehet őket tekinteni – nem retinálisan, de intellektuálisan – mint ismeretelméleti „metaforákat”. A kép gondolati képpé alakul.

A modell(szerűség) a szervesség ideája mára felcserélődik a sorozatszerűséggel. U. Eco: a szeriális művészetben a végtelen a véges közepébe fészkeli magát. Delenze: véges és végtelen azonos egymással, a mű nem másolata, DE ismétlés/egyenrangú része, ismétlése a valóságnak. (Ez esetben Pál Csaba egyik méltatója szerint: „A néző szabadsága meghatározni, hogy valójában mit lát”.) Azaz a műalkotás ugyanolyan valós, eredeti, mint egy másik- gyakorl. pozícióban levő dolog. A különbség nem az eredeti és a másolat között van: a mű nem az eredeti dolgot utánozza/ábrázolja, hanem annak más dologtól való különbségét ismétli egy másik különbség által. Így a műalkotás már nem a koherencia, a szervesség modellálása, nem a valósághoz, hanem a jelek világához való kötödés a fontos. Delenze«Pl. szemben: műalkotás nem alacsonyabb rendű utánzás, De a legmagasabb rendű ismétlés a dolgok legmagasabb rendű formája. Koherenciájuk – nem logikai – egyetlen igazi tényezője, állandó ismétlés. Kérdés, a sor. meddig folytatható önismétlés nélkül? E kiállítás határkő, vagy szegletkő vagy -csak- startkő?

Pál Csaba képein nem tárgyakat látni -gyak. voltukban- de tiszta formákat, (gömb)ideákat, (Platon barlang = 5. szoba) az eszme, a szellem áttűnése az anyagon (Hegel). Ezt a felfogást „képviseli” a konceptuális művészet. Ez a művészet meghaladja az objektív-szubjektív dualitást, de a szell-t nem egyetemesen értelm., (a konceptus nem rendelkezik a szell. egyetemességével) de – metaforikus-logika révén érzékletessé tud válni adott anyagi formákban (s a koncept. kitágítja a művészi ábrázolás körébe vont tárgyias formákat.)

Az érzékletesség -mint itt is- sajátosan átalakul: forma és jelentés viszonya elveszti konvencionális tartalmát: a mű „működéséhez” külső, textuális támaszt igényel. Esztétikai értelm-e csak fogalmi elemzés segítségével oldható meg. Ez esetben is. Más szóval – Frederic Jameson szavaival: amikor egy pillanatra valamiféle műalkotással találkozunk, az elmének a – rendes körülmények között nem tudatos, és minden direkt ábr. tematizálható tudatosság vagy reflektivitás számára hozzáférhetetlen – kategóriái hajlanak meg. E kantiánus eljárással írje le Jameson a konceptualista művészetet. Hozzátéve, hogy a „konceptualista” szó itt a folyamat végső szubjektumát jelöli. (kísérl-i ért.ben)- nevezetesen magának az elmének a perceptuális kategóriáit, feltéve, hogy azt is megértjük: ezek sohasem válhatnak saját jogukon látható tárgyakká, és a látási folyamatra annak minden stádiumában materiálisan van szükségünk, mégpedig olyan formában, amire úgy szoktunk gondolni, mint „műalkotásra”. Ezzel kellett volna kezdeni. Így szolgáljon útravalóként, amíg a néző eljut az utolsó terembe, a camera obscuraba / Platoni barlangba. De megéri, ott van a leghűvösebb.

Pál Csaba a ma divatos fotó vagy hiperreállal ill. a digit-allal szemben valami mást csinál: nemcsak a látás hatókörét szélesíti, de kitágítja a fotó-művészet fogalmát.

Palotai János

Concept
Light Box / Camera Obscura

The Pál Csaba exhibition brings Antonioni’s philosophical work/film Blow Up to mind in that the (light) image disappears,separates into is seminal elements , that is to say, Becomes Nothing. Where the photo ends, the painting begins.It depicts, tells, the tale of the process of forming an image where the process itself is as important as the image,the result.

With Pál Csaba you see the inverse.

Although he depicts/narrates the image producing process in an unusual manner, in this new type of narration the process remains unchanged:“the subject, method and result can be analyzed as a work of art; the primary subject is of primary importance, or the subject process created during mapping” (Prosek) His photos also have grain.

However, here the photos layer, one on top of the other and not to the final boundaries of reduction condensation is the question at hand the condensation of time, visibility, the upper/lower limits understanding This comparison is not arbitrary between the film as model and Pál Csaba as model/modulator; one who draws, paints,photographs (unifying the main roles in Blow Up) + installs. This exhibition is the essence of his last three years of work. Further modulation: concept no concept.

Modeling: His works for the most part/always present the visual representation of layered thought. To carry this out Pál makes use of various theories of aggregation and number including: Wittgenstein’s theory of language, Aristotle’s theory of cognition as well as Platon’s cave simile which are the determining factors in European art thought. However, Kant’s process of recognition, Moholy-Nagy’s photogram and Duchamp’s intellectual experimentalism a conceptual art trail blazer are noticeable as inverse of the “camera obscura, a light box”. Pál Csaba’s work is also layered, from an association point of view. His theory of art forming is in accordance with logical coherence, reality organizing principles and interacting with those structures of his pictures/works correlate with the structure of reality.They can be considered not rentinally speaking but rather intellectually as “metaphors” of the theory of recognition.

The image transforms into an image of thought.

The model (model like), the idea of organicism, has taken place of serialness. U. Eco: in serial art infinity has nestled itself in the middle of the finite. Deleuze: finite and infinite are identical to one another, a work of art is not a copy, however, a copy/coequal part, copy of reality. (In this case according to one of Pál Csaba’s praiser: “It is the viewers prerogative to decide what they actually see”.) That is to say that art is just as real and original as anything else in a practical position. The difference is not between the original and the copy: art does not copy/depict the original, rather repeats the differences via another difference. Thus a work of art is no longer a model for coherency or organicism; it is the links with world of signs that is of importance, not with reality. According to Deleuze, in contrast with Plato: works of art are not lesser copies, rather the highest order of repetition is the highest order of the object. The only true factor in

their coherency not logic is the continuos repetition. The question is, how long can the series continue without copying itself? Is this exhibition is a mile stone, corner stone or just a starting stone?

In Pál Csaba’s pictures one does not see objects in their practical sense rather the dissolving of the spirit pure forms, (full) ideas, concepts in the material (Hegel). This concept “represents” conceptual art. This art surpasses the objectivesubjective dualitism, however, does not universally conceive the spirit, that is the concept does not have the universality of the spirit , however, along the lines of metaphor-logic it can become visual in certain material forms and the concept expands subjective forms pulled into the sphere of artistic depiction.

Visuality here as well uniquely transforms: the relationship between form and meaning loose their conventional content: art “to function” requires external, textual support. Esthetic meaning can only be solved with the help of conceptual analysis. In this case as well. In other words according to Frederic Jameson when we encounter a work of art for just a moment, the mind – under normal circumstances not consciously, and for all direct depictions thematic consciousness or reflectivity is inaccessible leans towards categories. Jameson decscribes this conceptual art via the Kantian process.

I would add, that the word “conceptualist” denotes the final subject of the process. (in an experimental sense) namely the perceptual categories of the mind itself, providing, that we also mean: these can never become visible object of their own volition and that we need the visual process in every stage materialistically, in fact, in such a form that we usually consider “art”. Should have started with this. This should serve as one for the road until the viewer reaches the final room, the camera obscura/Platon’s cave.

Pál Csaba does something different than fashion photography or hyper real and digital: he not only broadens his scope of vision, but also expands the concept of art photography. His pictures and photos loose their concrete references. We could say the subject of the pictures does not exist – only the reading does. His works roam in the realm of signs, but he shoots beyond these as well. It could be said that Pál Csaba thinks beyond empirical reality progressing along the path/in the language he has himself formed. Similar to Wittgenstein’s concept which states that which is beyond language can be shown if it is defined within the language.

János Palotai

palcsaba bp gal 01

palcsaba bp gal 02

palcsaba bp gal 03

palcsaba bp gal 05

palcsaba bp gal 06

palcsaba bp gal 07

palcsaba bp gal 08

palcsaba bp gal 08

palcsaba bp gal 09

palcsaba bp gal 010

palcsaba bp gal 011

palcsaba bp gal 012

palcsaba bp gal 012

palcsaba bp gal 013

palcsaba bp gal 014

palcsaba bp gal 015

palcsaba bp gal 016

palcsaba bp gal 017

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: