1996 Funktorok/Fészek Herman Gallery

Funktorok
Pál Csaba funktorok című kiállításának megnyitója.
Fészek Galéria1996. január 23.

Aki már részt vett kiállításmegnyitón, az tapasztalhatta, hogy az ilyenkor elhangzottak vagy a kiállítás tárgyát. Ill. Alkotóját mutatják be, hogy mások számára –úgymond- elérhetővé tegyék vagy mellébeszélnek.

A nagyérdelmű közönség döntésére van bízva ez esetben is, hogyan minősíti e bevezetőt.

Amikor néhány évvel ezelőtt egy bécsi filozófus-konferencia résztvevőit a Wittgenstein házba/emlékmúzeumba, ott nem a dokumentumok, relikviák gyakorolták a legnagyobb hatást a látogatókra, hanem a gyerekrajzok. A szabad kezelt logikai gondolkodás dokumentumai különleges esztétikai hatást eredményetek. A rajzok, mint képek-tények (voltak). Kapcsolatban voltak a valósággal: elértek hozzá. A gyerekrajzokhoz hozzátartozott at a leképzési viszony is, ami azokat képpé tette, s ami a nézőre gyakorolt hatásnak jelentős eleme volt. Talán ezért is tűnhettek ezek a (gyerek) rajzok őszintének, igaznak. Jól lehet ezzel ellentmondhattak a tanító kijelentésének, miszerint a kép vagy igaz vagy hamis, amit a valósággal való megegyezése alapján lehet eldönteni, s nem a priori a képből egymagából állapítható meg.

Persze a valóság képe a kijelentés is- pontosabban: a valóság egy képe. A kijelentés modellje a valóságnak, ahogy azt mi magunknak elgondoljuk. És ahogy azt Pál Csaba is elgondolja, amikor a kijelentések képi absztrakcióként kezeli, értelmezi.

Nem áll messze Wittgensteintől, aki szerint a kijelentés csak annyiban állít valamit, amennyiben kép. A kijelentés csak annyiban képe  ez tényállásnak, amennyiben logikailag tagolt.

Pál Csaba képei kijelentések, méghozzá nem is egyszerűek. A szitanyomatok többrétegűek mint összetett kijelentések. Korábbi fotók fénymásolatai, rajtuk ponthálók, majd szövegtöredékek. A fotók fénymásolatainak hasonlósága, a kifejezésmód bármiféle képbeliségének a lehetősége a leképzés logikáján alapul.

„Hogy megértsük a kijelentés lényegét, gondoljunk a hieroglifa-írásra, amelyik leképezi az általa leírt tényeket. És ebből alakult ki-anélkül, hogy a leképzés lényege veszendőbe menne-a betűírás. A kijelentés lényegéhez tartozik, hogy képes új értelmet közölni velünk. A kijelentésnek régi kifejezésekkel kell új értelmet közölnie”.

Ezen a kiállításon junktorokat, funktorokat látunk -más szóval-kijelentéseket új kijelentéssé összekapcsoló szavakat. A képek és az előttük elhelyezett tárgyak, térbeli konstrukciók a kijelentések összekapcsolódás formáit, milyenségét: igaz és/vagy hamis voltát vizsgálja. Hogyan módosul az összekapcsolt vizuális absztrakciók esztétikuma?

A tablón látható Konjukció: ahol az és szó kapcsolössze két képi elemet: az eredetit és annak torzított fénymásolatát.

A diszjukció vagy-a a többértelműséget, ill. azt vizsgálja-mutatja, hogy több kijelentés közül melyik tartalma igazságot. (Mindkettő, vagy legalább az egyik igaz.)

A képelemek-kép, fénymásolat, kép része kiegészítik egymást.

Az implikáció ha.akkor-ja a kijelentések kapcsolatát demonstrálja, míg az ekvivalencia akkor csak ha-ja azt példázza, hogy mikor lehetséges két kijelentésnek ugyanaz az igazságértéke.

Az applikációs elemek, a képek alaprétegére felvítt újabb rétegek, ill. az így kialakult rétegszerkezet végső stádiumban történő módosítása-részleges cáfolata („rávakolás”, visszacsatolás) valójában nem más mint a (kettős) tagadásban foglalt egyetlen állítás. Azaz, ha a kijelentések ellentétes értelemmel is bírnak, de egy és ugyanazon valóság felel meg nekik. Az igazságfogalom magyarázatához illusztrációként szolgálnak a fekete és fehér pontok. Pál Csaba a folt alakját írja le úgy, hogy a felület minden egyes pontjára vonatkozóan megadja, fehér-e vagy fekete. Annak a ténynek, hogy valamely pont fekete, egy pozitív tény felel meg: annak ,hogy fehér (nem fekete), egy negatív.

Wittgensteinnél olvasható, és itt látható. A valóságot a kijelentéssel hasonlítjuk össze. Csak azáltal lehet igaz vagy hamis a kijelentés, hogy képe a valóságnak.

Az eddig elhangzottak alapján jogos kritika érhet, hogy a bevezető a műalkotások fogalmi redukálására törekszik, kihasítva valamit a műből-hogy azt aztán egy tágabb fogalmi kör középpontjában állítsa. Mentségemre szolgáljon, hogy ez nemcsak az én hibám, hanem a kiállítóé is. Ez a hiba itt azonban elősegítheti a munkát, ami ez esetben azért lehet fontos, mert Pál Csaba műveibe már a tervezés során számos fogalom épült bele. Ezek folyamatos kikristályosítására hozta létre a vázat, ami nem is váz, hanem maga a forma. Talán megkockáztathatjuk, hogy a szerző módszerét modellalkotásának nevezzük. A mű olyan materiálisan felépített modell, amely egy gondolkodási folyamatot, az alkotó gondolkodásának és a mű létrehozásának folyamatát dokumentálja és egyben modellezi. Pál Csaba munkájában a fogalmiság és a materiális megvalósítás különleges texturát alkot, eredményez. Az elkészült művek- egyes részletei-fogalmakat jelenítenek meg úgy, hogy a fogalmak csak a végleges (anyagi) konkretizálásban nyerik el definiáltságukat, a konkretizált fogalmak viszont kizárólag az anyagi-formai (kompozíciós) sajátosságaik révén kapcsolódnak egymásba. Az egész textúrát -amit nevezhetünk struktúrának-pedig egy még különlegesebb térbeli dimenzionáltság tagolja.

A fekete-fehér pontokból kirajzolódó háló, rács egyszersmind minta és motivum is. Minta abban az értelemben, ahogy maga a konkrét mű is gondolkodási modell-ami materiálisan is megjelenik-ugyanakkor motívumként is feltűnik.

E művekben van valami nyugtalanító, a felhasznált megszokott formák együttesét megzavaró ideiglenesség: amit csak kiemel-transzparensességük mellett-az, hogy szétszedhetők, gyorsan eltávolíthatók, a környezeti adottságokhoz simulók. Ez az ideiglenesség vonatkozik a látottak mellett a most hallottakra is.

„Az én kijelentéseim oly módon nyújtanak magyarázatot, hogy  aki megért engem végül felismeri azt, hogy értelmetlenek, ha már fellépvén rájuk túllépett rajtuk. (Úgyszólván el kell hajítani a létrát, miután felmászott rajta.) Meg kell haladnia ezeket a tételeket, akkor látja helyesen a világot”

E gondolat jegyében nyitom bevezetőmet és zárom be a kiállítás-de ez egy hamis kijelentés lenne. Az igaz kijelentés: a kiállítás megnyitom…

Palotai János

Koncepció

Az „intllektuális” műalkotások létrehozását tüztem ki célomul. Az eklvont modell-termetés, a nyelvi kutatás dokumentálása volt a programom a közelmúltban.

Egy képalkotási módszer bemútatása. A képek, tárgyak, térbeli konstrukciók, a kijelentések összekapcsolódásának a lehetőségeit mutatják. Műveimben a kijelentések kapcsolatát, az összekapcsolódás formáit, milyenségét vizsgáltam.

Hogyan módosul az összekapcsolt vizuális absztrakciók esztétikuma?

Konjukció-ahol az és szó kapcsol össze két képi elemt, az eredeti és annak átalakított képét.

Diszjukció – vagy  – a többértelműségét, ill azt vizsgálja, hogy több kijelentés közül melyik tartalmaz igazságot.

Implikáció – ha-akkorja a kijelentések kpcsolatát demonstrálja, míg az ekvivalencia akkor csak ha – ja azt pédázza, hogy mikor lehetséges két kijelentésnek ugyanaz az igazságértéke.

Az igazságfogalom magyarázatához illusztrációként szolgálnak a fekete és fehér tárgyak, (térbeli berendezések) installációk, pontok. Annak a ténynek, hogy valamely téri berendezés fekete, egy negatív, annak hogy fehér (nem fekete) egy pozítiv tény felel meg.

A valóságot a kijelentéssel asonlítottam össze. Csak azáltal lehet igaz vagy hamos a kijelentés, hogy képe a valóságnak. Eddig tiszta önmagában zárt modelleket dolgoztam ki, amelyek a művészi jel és általában a művészi kommunikáció formáit mutatják be. A logikai folyamatokat szituációba helyeztem, konkretizáltam. Az ellentétes folyamatokat dokumentáló sorozataimban nem a tiszta pozítiv-negatí vagy igaz-hamis ellentéthelyzetek dominálnak, hanem az egymásba való átfolyás különböző pályái határozzák meg a folyamatok karakterét. Ez az átfolyás nem a polúsok közötti különbség felszámolását, hanem egy olyan viszony megjelenítése amelyben a tartalom és a gesztus egy.

Erre épül fel az a szellemi összkép, melynek összefüggései a köznapi jelentés határait tullépve, egy elvontabb rendszer egységeként fogható fel. A nyelvi- kommunikációs, filozófiai, logikai, fogalmi rendszerek megjenítése átszűrése foglalkoztat.

Pál Csaba

kép247

Kép248

Kép249

Kép250

Kép251

%d bloggers like this: