2003 /Loop/ Carde Roughe Gallery

Loop

Pál Csaba kiállítása

 

A kiállítás címeként szereplő angol kifejezés, a loop nem ismeretlen a digitális médiumokkal akárcsak felhasználói szinten is kapcsolatban álló emberek előtt. A szó azt jelenti: hurok, csomó, kanyarodás. A legtalálóbb talán a hurok. Egy vonal, ami önmaga egy korábbi pontjához tér vissza. A számítógépen „loopolni” annyit jelent, mint egy képi vagy hangzó anyagot folyamatosan ismételni, mindig előröl kezdeni.

Az ugyanahhoz a ponthoz való visszatérés, az ismétlés, a folyamatos lejátszás, előről kezdés mind jellemzők Pál Csaba művészetére: alkotásaira és az alkotófolyamatra egyaránt.

Kezdjük talán az alkotófolyamattal: Pál Csabából folyamatosan jön a művészet. Rengeteget dolgozik. A legkülönfélébb műfajokban alkot: rajz, installáció, sokszorosított grafika, fotó, digitális eljárások és az itt látható festészet. Ráadásul az egyes műfajokon belüli eljárásokat sem használja „tisztán”. Még maga a művész is zavarban lenne, ha az itt látható művek pontos technikáját meg kéne határoznia. (Zománcfesték, ceruza, tus, akril stb. mind előfordul itt, nem beszélve a saját kifejlesztésű eljárásokról.) A különféle technikákkal készült művek között stiláris hasonlóság alig van. Ami ezeket a műveket az alkotó személyén kívül összeköti az a folyamatos alkotás, a folyamatos alakulás. A művek többszöri nekifutással készülnek. Előveszi őket, dolgozik rajtuk, félre rakja, száradnak, újra előveszi, hozzátesz vagy éppen elfed. A papírra készült művek a felületre felvitt rétegektől olyan vastagok már, mint a bőr.

Így jutunk el Pál Csaba művészetének egyik kulcsfogalmához, a rétegzettséghez. Pál Csaba látszólag mindig ugyanoda tér vissza, mindig előröl kezdi, de hát nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, így a különféle munkafázisok egymásra rakódnak. Ahogy a különböző technikák és a különböző technikákból adódó formai elemek is egyszerre jelennek meg. A lendületes, széles ecsetvonások mellett leheletfinom ceruza rajzok szerepelnek. Más-más részlet válik hangsúlyossá attól függően, hogy milyen távolságról, milyen szögből nézzük ezeket a festményeket. Elsőre a nyolcvanas évek festészete jutott róla eszembe, az a felszabadult, nagy mértekben gondolkodó, minden formai és stiláris kötöttséget elhagyó művészet, mely az ösztönöket, a belső erőket, energiákat kívánta a néző felé közvetíteni. (A régebbi stílusokra való utalás nem idegen Pál Csabától, digitális munkái sokban emlékeztetnek a 20-as, 30-as évek kísérletező fotómunkáira) Az ösztönösség itt is megvan, de az alkotás nem egy lendülettel készül. Amikor újra és újra hozzányúl a félig kész műhöz, újraértelmezi, mintegy kommentálja a már addigi teljesítményt. Újabb és újabb elemeket rendel a már meglévők mellé. Ez a hosszú folyamat egyfajta kiegyensúlyozottságot ad a műveknek.

A művész virtuózan egyensúlyoz a térbeliség és a síkban maradás között, az absztrakt és a figurális között. A sokféle technika és a sokféle elem ellenére a kompozíciók nem tűnnek bonyolultnak. Kifejezetten egyszerű, jól ismert sémák bukkannak elő. Bár ha közelebbről nézzük, egy-egy sémában ott rejlik egy másik, amitől aztán az előző más értelmet nyer. Mi a pozitív és mi a negatív, mi súlyos és mi súlytalan? Egy széles ecsetvonás lehet egy vékony ceruzavonal foltháttere is. Őszi leveleken fekvő fatörzs vagy két sárga part közötti fekete szakadék? A kérdés eldönthetetlen, mint az op art képeken.

Így aztán az elemzőnek is folyton újra kell kezdenie, loopolnia kell a gondolatmenetet, többször is nekifut, mire rájön, hogy végtelen gazdagságú felületek végtelen gazdagságú élményeket kínálnak. És ez a lényeg.

Bálványos Anna

 

pál csaba carde kép56

pál csaba crde kép57

pál csaba crde kép58

pál csaba crde kép59

pál csaba crde kép60

pál csaba crde kép61

pál csaba crde kép62

pál csaba crde kép63

pál csaba crde kép64

pál csaba crde kép65

pál csaba crde kép66

pál csaba crde kép67

Advertisements
%d bloggers like this: